[R]ea [N]aplója
2. rész

2011.január 15.
a NAGY NAP

Hajnali 4-kor keserves volt az ébredés. Anyu nagyon aranyos volt, mikor keltett már kész volt a kávém, és be volt kapcsolva a gépem. Ez a kombó képes csak arra, hogy felébresszen.
- Rea gyere, mindjárt indulnod kell dolgozni. - mondta kedvesen. Szép lassan kimásztam az ágyból, és leültem a gép elé. Ez elég kockás beszólás, de nekiálltam játszani. Fél óra alatt sikerült felébrednem teljesen. Elfogyott a kávém is és meguntam a gépezést. Nekiálltam készülődni, de hirtelen egyik ruhám sem tetszett. Hideg volt még tehát rövid nadrág, vagy szoknya meg top szóba sem jöhetett.
- Talán randid lesz? - kérdezte anyu, amikor már vagy az ötödik ruhát vettem fel.
- Nem, csak nem tudom mit vegyek fel, most reggel még nem sok ember van a buszon, de délután. - reméltem beveszi aggályomat.
- Rendben de siess 3/4 5.
- Oks. - Úgy döntöttem nem érdekel, anno az első találkozásunk alkalmával sem voltam kiöltözve, így felvettem a kedvenc farmerom, egy kivágott felsőt, pulcsit kabátot, sálat és rohantam a buszhoz. Még pont időben elértem. Fél óra folyamatos gondolkodás következett, mi lesz ha el sem jön? Mivan ha eljön, de már van valakije? Nagyon szarul éreztem magam. Már sétáltam a munkahelyem felé, amikor felhívott Gab, a fönököm, hogy siessek, mert 3/4 6 és már ott kéne lennem. Kicsit gyorsabban sétáltam, odaértem, és kiderült, hogy még csak fél 6 és azért mondta a Gab, hogy 3/4-ed mert kávét akart inni. Még utcai viseletben benyomtam a kávéfőzőt és csináltam neki egy nagy karamellás Latte Macchiatot. Persze kaptam én is egy kávét, csak hogy jobban érezzem magam. Ő nem dohányzik, de most kijött velem, míg megittam a forró csokis kávémat.
- Rea, mi a baj? Nem szoktál ilyen lenni! Legutoljára tavaly november 29-én láttalak ilyen letörtnek. Elmegyünk délután moziba?
- Gab, tudod, hogy imádlak, de ma nem jó. Két napja megbeszéltem Alex-el, hogy találkozunk... Ma... Viszont tegnap Tamás felhívott, hogy jöjjek, be dolgozni, mert Beuska megbetegedett. Annus, vagy Ágci nem tudott volna bejönni? Annyira elegem van.
- Rea, ahogy megjön az első vendég, nem fogod megbánni, hogy te jöttél. Tudom, mert ismerlek! Tudom hogy ez az életed. Meg amúgy is csak 2-ig vagy. Haza fogsz érni. Ha akarod megvárlak és megmondom, hogy fesd k magad, hogy az nagyon dögös legyen!
Elfogadtam Gab ajánlatát, így ő megvár délután. Egész délelőtt nagyon gyatra forgalom volt. Alig szállingozott be egy-két ember. Unalmas volt nagyon, annyi jó volt benne talán, hogy tudtam gondolkozni. Míg vártam a vendégeket, eldöntöttem nem fogok sírni. Akkor se hogy ha olyat mond ami fájni fog. Szép lassan megjöttek a délutáni dolgozók. Mindenki ideért 3/4 2-re kivéve azt aki engem váltott. Szilvi késett. Senki nem tudta vezetni a kávézót az éttermesek közül íy maradnom kellett. Ezt tetézte, hogy megjött a várva várt forgalom is. 3-ig megállás nélkül rohangáltam, mosolyogtam, rendelést felvettem, elkészítettem, fizetettem, kiadtam. 3 után kicsit el tudtam kezdeni takarítani magam körül. Szilvi még sehol nem volt. Megkérdeztem Tamást, hogy most akkor én mikor mehetek.
- Ne haragudj Rea, Szilvi is megfázott, már hívom Annust. Negyed óra és ideér, viszont én most az étteremből nem tudok hanyagolni emebrt, így ha megjön kérlek még a lobbyba rakjál rendet, asztalokat töröld le, söpörj fel, és moppolj. Köszönöm.
Hát én azt hittem menten sírva fakadok. Nekiálltam takarítani a kávézóba először, mert az az én elsődleges feladatom. Felirtam miket kell kihozni fagyasztóból, meg a raktárból. Szépen lassan kipakolta ami kell, összetakarítottam a kávézós lobbyt és mivel nem volt vendégem ezért az étterem lobbyját is elkezdtem takarítani. Amikor jött egy vendég, odamentem kiszolgáltam és folytattam a munkát. 4-kor viszont elszakadt a cérna. Annus még nem ért ide, és én már nem bírtam tovább, bementem a személyzeti wc-be és sírtam. Mint egy kisgyerek akinek elvették a játékát.
- Rea! Rea hol vagy? - kiabált Tamás.
Megtöröltem a szemem, és visszamentem.
- Ne haragudj, csak... nem érzem valami jól magam!
- Légyszíves menj vissza még egy kicsit a kávézóba, szép lett a lobby gratulálok. Annus ideért, még 10 perc és mehetsz haza!
Megtöröltem még egyszer a szemem, és visszamentem a kávézóba, még picit ott is takarítgattam, hogy Annus semmibe ne tudjon belekötni.
- Rea ne haragudj, Tamás kb 20 perce hívott, hogy azonnal jöjjek be, mert már 10 órája bent vagy. Ne haragudj!
- Nem haragszok, de légyszi nézz körül gyorsan kell-e valami, mert menni akarok haza.
- Nem kell semmi, menj csak! Köszönöm.
Lerohantam az öltözőbe, és átöltöztem, nem érdekelt a sminkem se semmi. Már otthon kellett volna lennem. Rohantam a buszmegállóba. Még pont elértem azt a buszt, amivel fél ötre hazaérek. Kalapált a szivem végig. Úgy éreztem már nem is lesz ott. Tetézte a dolgot, hogy mikor a buszon bekapcsoltam a telóm, két sms várt tőle. Az egyikben az volt menjek át hozzá én mert nem lesz otthon senkije. A másikban pedig az hogy késni fog, mert valami baleset van, de ott találkozunk ahol megbeszéltük, csak negyed órával később. A szívem majd kiugrott a helyéről, hisz kb pont annyit kések. A buszon nekiálltam megigazítani a sminkem, a hajam kifésültem. Mosolyogtam egyet a kis kézi tükörbe és reméltem még ott lesz, amikor megérkezek.
16:32-kor befordult a buszom, az utolsó sarkon, elnéztem a buszmegállóba, és megláttam, magas alakját, amint a falnál támaszkodva, rám vár... csak rám...
Folyt. köv.